Monyóka varázslatai

Volt egyszer egy erdő, ahol Monyóka, az apró manó élt. Monyóka szerette az erdőt, és az állatokat, amelyek benne éltek.

Az állatokkal minden nap felkeltek a nap első sugarai közepette, és elindultak keresni a legfinomabb gyümölcsöket és zöldségeket az erdőben. Azonban Monyóka érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Azon gondolkodott, hogy hogyan tudna hasznos lenni az embereknek számára is, akiknek nem volt olyan könnyű dolguk, mint nekik, hiszen az erdőben élni nem volt mindig egyszerű.

Egy nap, amikor Monyóka az erdőben barangolt, találkozott egy jó boszorkával. A jó boszorka észrevette Monyóka lógó orrát, és megkérdezte tőle, hogy miért néz ki olyan elkeseredettnek. Monyóka elmondta a jó boszorkának, hogy szeretne valamilyen varázslatot tanulni, amellyel segíthet az embereknek. A jó boszorka elmosolyodott és megsimogatta Monyóka haját. Azt mondta neki, hogy ha hajlandó keményen dolgozni, akkor tanítani fog neki varázslatokat, amelyeket használhat az emberek életének jobbá tételére. Monyóka boldogan bólintott.

Az első varázslat, amelyet Monyóka tanult, az volt, hogy hogyan kell elűzni az esőt, amikor az embereknek szükségük van rá. A második varázslat az volt, hogy hogyan lehet gyógyítani az állatokat, ha betegek.

Monyóka figyelmesen hallgatta a jó boszorkát, és gyakorolta a varázslatokat az erdőben. Egy nap, amikor Monyóka az erdőben járt, észrevette, hogy az emberek az út mentén sétálnak az esőben, és teljesen átázott a ruhájuk, cipőjük. Monyóka emlékezett arra, amit a jó boszorka tanított neki, és elkezdte használni az eső elűzésére szolgáló varázslatot. A felhők szétszaladtak, és a napfény előtűnt az égen. Az emberek meglepődve nézték Monyókát, és hálásan köszönték meg, hogy elállította az esőt, hogy ne fázzanak meg átázott ruháikban.

Másnap Monyóka látta, hogy egy sérült nyúl szomorúan fekszik az út mentén. Az állat lába megsérült, és nem tudott felállni. Monyókának eszébe jutott a gyógyító varázslat, amelyet a jó boszorka tanított neki. Gyorsan odament a nyúlhoz, és elkezdte használni a varázslatot. Az állat teste melegedni kezdett, és Monyóka érezte, ahogy a varázslat ereje áramlik át a nyuszi testén.

A nyúl hálásan nézett Monyókára, majd egyszerre csak felugrott, és boldogan eltűnt az erdőben.

Az emberek hamarosan tudomást szereztek Monyóka varázslatairól, és elkezdték keresni őt, hogy a segítségét kérjék. Monyóka látta, hogy mennyire boldogok az emberek, amikor segít nekik a varázslataival, és ez őtis boldoggá tette. Az emberek érdeklődése és hálája egyre növekedett, és Monyóka egyre többet dolgozott, hogy segítsen nekik.

Egy napon azonban Monyóka arra ébredt, hogy az erdő valamiért nagyon csendes. Körülnézett, és észrevette, hogy az állatok elbújtak, és az emberek sem jöttek hozzá. Aggódni kezdett, és elindult az erdőben, hogy megnézze, mi történt.

Az erdő legmélyén meg is találta a bajt: egy gonosz boszorkány megpróbálta eltüntetni a varázslatos erdőt, hogy helyére egy szürke, élettelen tájat hozzon létre. Az állatok és az emberek azonban elrejtőztek, és nem mertek harcolni ellene. Monyóka azonban nem félt. Először is, felidézett minden varázslatot, amelyet a jó boszorka tanított neki, és elkezdte használni őket, hogy elűzze a gonosz boszorkányt az erdőből. A varázslatok hatására a gonosz boszorkány kiabálni és sikítani  kezdett, végül elmenekült az erdőből.

Az állatok és az emberek megkönnyebbülten léptek elő, és köszönetet mondtak Monyókának. Azóta is rendszeresen megköszönik neki, hogy  segített az embereknek és az állatoknak újra békés és boldog életet életet élni. 

Monyóka úgy érezte, hogy az erdő is hálás volt neki, hogy megvédte a gonosz boszorkánytól, és úgy döntött, hogy továbbra is az erdőben marad. Épít egy kis házat, és továbbra is segít az állatoknak meggyógyítani a betegségeiket, az embereknek pedig megoldani a problémáikat, és ezáltal biztosítani, hogy az erdőben minden békés és harmonikus maradjon. A körülötte lévők egyre inkább csodálták Monyókát, és ő boldogan dolgozott, hogy segítsen nekik. Az emberek elkezdtek építeni kis kunyhókat az erdőben, hogy ott élhessenek.

Monyóka rendszeresen elmondta mindenkinek, hogy vigyázniuk kell az erdőre, mert az nem az övék. Az erdőnek megvan a maga élete és a maga törvényei, és az embereknek és az állatoknak tiszteletben kell tartaniuk azokat. Az emberek és az állatok hallgattak Monyóka szavaira, és tisztelettudó módon viselkedtek az erdővel. Minden ott lakó békében és harmóniában élt egymás mellett.

Egy napon azonban Monyóka eltűnt. Az erdőlakók keresni kezdték őt, de nem találták sehol. A kunyhója üresen állt, a virágok, amiket odaültetett, virágzottak, az állatok szabadon járkáltak, de Monyókát sehol sem találták. Az emberek és az állatok aggódtak Monyóka miatt, és úgy érezték, hogy az erdő nélküle elvesztette varázslatos erejét. Az emberek kezdték elhagyni az erdőt, az állatok pedig lassacskán odébbálltak.

Egy nap a jó boszorka megjelent az erdőben, és azt mondta az embereknek és az állatoknak, hogy Monyóka valójában egy erdei manó, aki visszatért az erdő mélyére, ott volt az igazi otthona és elvonulásra volt szüksége. Megígérte, hogy később segíteni fog a Monyókával való találkozásban, és azt is elmondta, hogy Monyóka az erdő mélyén egy titkos varázslaton dolgozik.

Az emberek és az állatok örömmel hallgatták a jó boszorka szavait, és mivel türelmetlenek voltak, nem várták meg a jóboszi segítségét, elindultak az erdő mélyére Monyókát keresni. Az erdő egyre sűrűbb és félelmetesebb lett, a keresők egyre nehezebben haladtak. Át kellett vágni magukat számtalan bozóton, átkelni patakokon. Lassan belátták, hogy könnyebb utuk lett volna, ha türelmesebbek, és kivárják, hogy a jó boszorka segítsen nekik. Azonban ha már elindultak, nem adták fel, tovább mentek, míg végül egy tisztásra értek. 

A tisztáson Monyóka ült egy fa tövében, és dolgozott egy nagy könyvön. Az emberek és az állatok boldogan futottak hozzá, és örömmel üdvözölték Monyókát, aki nagy örömmel fogadta őket és megmutatta nekik, mit csinál. Elmondta nekik, hogy az erdő mélyén töltött idő alatt még többet tanult, és hogy most már még hatékonyabb varázslatokkal tudja segíteni őket, egy feltétellel: ígérjék meg, hogy továbbra is tiszteletben tartják az erdő törvényeit és annak minden lakóját. Természetesen megígérték.

Boldogan éltek egymás mellett az ott lakók, segítve egymást abban bizakodva, hogy mindig ilyen békés és harmonikus marad az erdő. Így most véget ér Monyóka ezen története, az erdei manó, aki a jó boszorkától tanult varázslatokkal segítette az embereket és az állatokat, és boldogan élt az erdőben. Ennek hatására az emberek és az állatok pedig tisztelettel és szeretettel bántak az erdővel és lakóival.